# 1 - Csalódások

Sziasztok :)
Megnyitottam az új blogomat. Először nem szerettem volna,mert elég sok blogom van,de az ötlet egyszerűen annyira magával ragadott,hogy nem bírtam ki. Muszáj volt ezt megírnom.
Ahogy a rövid ismertetésben is olvashattátok ez egy királyi szerelmes történet lesz és nagyon-nagyon remélem,hogy ez is elnyeri a tetszéseteket. Ha így történt ne féljetek megnyomni a bejegyzés végénél lévő " Tetszik " gombot. Persze ha nem tetszett akkor negatívumokat is elfogadok,de akkor kérlek írjátok meg,hogy miért nem tetszik.
Nagyon-nagyon megkérlek titeket,hogy írjatok kommenteket, hogy hogy tetszett az első rész !!
Nagyon hálás lennék érte :)
Wiwike

Néma csendben ülve hallgattam a nagymamám és a bátyáim párbeszédét. Valami politikai ügyekről csevegtek és,mivel én ebben még nem vagyok jártas nem igazán szerettem volna belefolyni,így inkább csak figyeltem őket. Óvatosan megfogtam a teáskanna fülét,majd a benne lévő forró italt a csészémbe töltöttem. Miután visszatettem a helyére a cukros dobozért nyúltam. Kivettem belőle két kockát,majd ügyelve,hogy ki ne cseppenjen a tea a csészémbe raktam. Felálltam a helyemről és a hatalmas üveg ablak elé sétáltam,ahol kilátásom nyílt Anglia egy kisebb részére. Ez a táj mindig is elkápráztatott. A szépen gondozott virágokra szegeződött a tekintetem,ahogy azok visszahúzódnak az eleredni készülő eső elől. Emiatt az égre tekintettem,amit most szürke felhők borítottak be a napsugaraknak egy centimétert sem hagyva. Az eső utat vágva magának úgy ömlött földre,mintha dézsából öntötték volna,de ez itt Angliában már megszokott dologgá vált. Az ablakon lecsorduló cseppek a könnyeimre emlékeztettek,amik az édesanyám elvesztése után sosem akartak elfogyni. Ez mély és örökké élő nyomott hagyott bennem. Egy édesanya elvesztése a világon a legrosszabb és legfájóbb dolog,mert egy anyát nem lehet pótolni semmivel. Egy hatalmast űrt hagy csak a szívedben,amit nem tud betölteni semmi. Hiába élsz egy palotában még is úgy érzed,hogy az életedből hiányzik valaki. Egy anya,aki felnevel,gondoskodik róla és szeret.

- Cathrine neked mi a véleményed erről?- szólalt meg hirtelen,gondolataimból kizökkentve a nagymamám. Hátra fordultam,majd értetlenül néztem rájuk. Hirtelen nem tudtam mit feleljek,mivel nem igazán illendő visszakérdezni,de jelen pillanatban nem tehettem mást. Visszaültem a kanapéra,letettem a teámat,majd megkérdeztem a beszélgetés témáját.
- Ne haragudjatok,de nem igazán figyeltem.- szabadkoztam,mivel a figyelmem nagyon lankadozó és ezt sosem szerették bennem. Mindig azt mondogatták,hogy tanuljak meg összpontosítani a dolgokra,mert ez egy hercegnőnél alapvető dolog. Ha egyszer interjút kéne adnom a nagy világnak nem tehetem meg,hogy folyton visszakérdezek.
- A húgod, Elizabeth valamelyik híres angol fiú zenekart szeretne meghívatni a 15. születésnapjára. -válaszolt,bár arcán láttam,hogy nincs igazán ínyére a dolog. Kedvesen elmosolyodtam és kétszer is meggondoltam,hogy mit válaszoljak neki.
- Figyelj nagyi - fújtattam egy hosszasat mielőtt folytattam volna.- Én is voltam tinédzser és tudom milyen érzés. Egy idő után úgyis elmúlik a rajongása. Születésnapja lesz és ez az egy dolog,amit igazán szeretne.- mondtam neki,majd egy újabb csésze teát öntöttem magamnak.
- Az egészben az a nagyon furcsa,hogy ugyanolyan őrült megszállott,mint te voltál.- ült le mellém Harry,majd beszéde megerősítésével megborzolta a hajamat,mint a kis gyerekeknek,majd felnevetett. Sértődöttségemet kifejezve arrébb ültem,majd a kanapé támlájára támasztottam a könyököm,állam pedig a tenyerembe helyeztem.
- Ne piszkáld már szegényt ezzel mindig.- védett meg William.- Azért neked is volt pár ilyen ügyed.- kacsintott rá. Imádom,mert a Harryvel való veszekedéseim során mindig mellém áll,minek az okát nem tudom,de örülök neki.
- Ó igen. És még is mi?- szólt közbe a nagymama,mire mindannyian felnevettünk,majd legyintettünk egyet jelezve,hogy neki erről nem kell tudnia.- Hát legyen. Cathrine kérlek közöld a húgoddal a rossz hírt.- szólalt meg újra,mire rémülten néztem rá,de mielőtt megszólaltam volna megtette helyettem.- Nyugodj meg az a brit csapat itt lesz a születésnapján. Meglepetésnek szánom.- világosított fel,majd megértésemet kifejezve bólintottam és húgom keresésére indultam.
Kitártam a hatalmas szoba ajtaját,majd magam mögött be is csuktam azt. Végig sétáltam a folyóson,majd a lépcső fele mentem. Földi érő szoknyámat kezemmel megszorítottam,majd feljebb húztam,hogy véletlenül se lépje rá,majd így tettem meg a felfelé vezető lépcső fokokat. Felérve egy újabb hatalmas folyosó fogadott,minek a végében a húgom szobája található. Oda érve megpillantottam az arany színnel díszített ajtót,amin az ő neve helyezkedett el.
- Elizabeth itt vagy?- kérdeztem tőle,majd kopogtam hármat és benyitottam. A szobában egy árva lélek sem volt. Beljebb mentem hátha a fürdőszobában csinosítja magát a mai vacsorára. Fontos emberek érkeznek hozzánk és ennek meg kell adni a módját. Még az ágyához sem értem el,amikor egy testet érezhet a hátamra nehezedni.
- Na mit mondott?- kérdezte. Hátra fordultam és szemében megláttam a remény csillogását. Sajnálom,hogy emiatt így lefog majd törni,de legalább annyival nagyobb lesz majd az öröme,amikor meglátja őket.
- Elizabeth.- ültem le vele az ágyra.- Sajnálom,de nem jöhetnek.- szavaimra lehajtotta fejét,majd pityeregni kezdett. Átöleltem és úgy próbáltam megnyugtatni.- Én mindent megpróbáltam,amit csak lehet.-simogattam meg,majd arcából elkotortam azt a kósza hajszálat,mi eltakarta gyönyörű tengerkék szemeit,amit könnyekkel voltak tele.
- Ezek szerint mégsem tettél meg mindent.- pattant fel hirtelen,majd düht és csalódottságot véltem felfedezni rajta.- Bezzeg a te szülinapodon az lehetett itt,akit csak akartál.- tört ki magából,majd a fürdőszobába rohant és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. El sem tudom képzelni mit érezhetett jelen pillanatban,de nem is mentem utána,hanem visszatértem a bátyámékhoz,hogy közöljem a reakcióját.
Ugyan azt az utat megtettem visszafele is.Útközben lehajoltam,hogy megigazítsam a szoknyát és ekkor egy nem várt akadály került az utamba. Felnéztem és megpillantottam egy kék gyönyörűen csillogó szempárt....