# 2 - Királyi meglepetés pt 1

Sziasztok :)
Meghoztam a 2.részt. Két részben fogom hozni,mert egybe nagyon hosszú lenne.
Egy valamit viszont tisztázni akarok. Az első részben szereplő Harry NEM Styles volt. A történetbe benne lesz az igazi William és Harry herceg. Ez csak azért mondtam,mert volt már,hogy valaki félre értette :)
Köszönöm szépen az előző részhez kapott komikat,bár szeretném ha ennél a résznél egy kicsit több lenne.
Nem sikeredett annyira jóra,de azért remélem,hogy tetszeni fog :)
Jó olvasást !

A nedves,zivataros időt ma a napsütötte meleg váltotta fel. A napsugarak végre kibontakozhattak a felhők takarta égen,amit tegnap azok minden erejükkel sikeresen megakadályoztak. A virágok is előbújtak eddigi rejtekhelyükről,s rajtuk látni lehetett azt a néhány kis méhecskét,amik növényről növényre szállították a virágport. A galambok vígan üldögéltek a szökőkút tetején,még az sem zavarta őket,hogy körülöttük rengeteg ember nyüzsgött. A kis gyermekek vígan szaladgáltak az asztalok körül lufival a kezükben. Egy másik asztalhoz sétáltam,ahol a kedvenc süteményem volt található. A nagy tömegben épphogy hozzá tudtam férkőzni,de közben vagy öt embernek mehettem neki. A legutolsó volt számomra a legfrissebben ismert személy.

Megpillantván gyönyörű kék szemeit,egy percre a lélegzetem is elállt. Világos barna haját édesen félre dobta és mellé még egy mosolyt is dobott. Arcom teljesen pírba borult,ezért gyorsan elkaptam a tekintetemet. Soha életemben nem láttam még őt. Öltözékét nézve az átlag emberek egyike lehetett. Udvariasan megkérdeztem tőle,hogy miért van itt,mire ő elég furán reagált.
- Ó ne haragudj. Elfelejtettem hol vagyok.- majd ezután letérdelt a földre,kezeit kinyújtotta,majd hajlongani kezdett. Cselekedetén először elvigyorodtam,de utána feleszméltem,hogy kivel és mit is tett.
- Állj fel azonnal.- parancsoltam rá. Hangerőmön egy kicsit megriadt,majd felpattant a földről.
- Nem így szokás a királyi palotában?- kérdezte egy pimasz vigyor kíséretében. Kezem már mozdult volna,de megfékeztem magam mielőtt még az az arcán landol.
- Tudod én ezt szemtelenségnek és kifigurázásnak véltem.- mondtam neki ingerülten.- És ez számomra sértő volt.- magyaráztam neki,hogy miért nem kápráztatott el az előbbi tette. Megvonta vállát,majd elgondolkozott azon,amit mondtam.
- Ne haragudj. Nem szerettelek volna megsérteni.- mosolygott rám,mitől haragom teljesen eltűnt.- Csak sosem találkoztam még hercegnővel.- túrt bele hajába,amit azután egy fej rázással igazított meg,majd zsebre vágta kezeit.
- Először is egy hölgy jelenlétében nem rakjuk zsebre a kezeinket.- majd kiszedtem zsebeimből a kezeit. A puha érintésű kezétől libabőrös lettem.- Másodszor pedig köszönésképpen kezet csókolunk.- világosítottam fel. Az okát nem tudom. Sarkon kellett volna fordulnom és jeleznem a szemtelenségét,de valamiért nem tudtam megtenni. Látszott rajta,hogy sosem volt ilyen helyzetben. Miután agyáig elért,hogy mit mondtam egyik kezét hátra tette,lehajolt,másikat pedig felém nyújtotta. Kecsesen kezébe helyeztem a kezeim. Ezután pedig hosszan megcsókolta azt. Arcom ismét egy kis pírt öltött magára.- Megtudhatom a nevedet?
- Louis.- mondta miután felállt.- Louis Tomlinson.- arcáról még mindig nem mosódott le a mosolya. Nem tudom ez minek volt köszönhető. Hirtelen egy hangos zene szóra lettem figyelmes,ami a fiú zsebéből hallatszódott. Egy gyors bocsánat kérés után kivette onnan a készüléket,majd a füléhez emelte. Kissé arrébb sétált,hogy beszélgetését csak a partnerével ossza meg és,hogy én ne halljam. Pár perc múlva visszatért és arcát látva valamin nagyon gondolkozhatott.
- Még mindig nem árultad el,hogy miért tartózkodsz itt. - szóltam neki,mire teljesen kizökkentettem gondolatmenetéből. Megköszörülte a torkát,majd csak ezután válaszolt.
- A húgod buliján fogok fellépni.- nyögte ki pár szóban,hogy ne kelljen hosszasan magyarázkodnia,így legalább megértem a lényegét. Szája ismét mosolyra húzódott,mikor én is elmosolyodtam. Egyszerűen nem tudom mi ütött belém. Ahogy megláttam utcai ruhában,azonnal szaladnom kellett volna az egyik őrhöz. Hiszen egy rosszakaró is lehetett volna.
- Elnézést,de nekem most mennem kéne.- szólaltam meg,hogy megtörjem végre azt a néhány perces beállt néma csendet. Reakciója ismét meghökkentett. Egyik kezét oldalra nyújtotta,míg a másikat maga elé tette és meghajolt miközben ezt mondta.
- Örülök,hogy megismerhettem kegyed kisasszony.- mondta,majd a végén felnevetett. Pimaszságát ismét sértésnek vettem. Magam sem tudom,hogy mivel bántott meg ebben,de úgy éreztem,hogy ez nem illendő. Emelt orral mentem el mellette úgy,hogy vállunk egy kicsit összeért. Egyenesen a nagyiékhoz mentem,ahol idegesen vágtam ki az ajtót. Ahogy beértem a családtagjaimon kívül négy meglepődött szempár figyelt rám.

Tudtam,hogy a találkozás elkerülhetetlen. Igazából nem is féltem,hogy újra látom őt. Inkább csak nem szeretnék vele egy percnél is többet eltölteni. Bár ha jobban belegondolok úgyis csak a parti végéig lesznek a vendégeink és valószínű,hogy soha többé nem látjuk egymást. Legalábbis reménykedem benne.
- Szia.- köszön rám miközben az asztalon gyülekező sütemények közül válogat,de úgy látszik nem igazán jut dűlőre. Hosszasan szemez az egyik süteménnyel,végül pedig megragadja és beleharap.
- Ugye tudod,hogyha most meglát a húgom lőttek a meglepetésnek?- világosítom fel,mire egy " basszus tényleg' hagyja el a száját. Miután kiejtette rögtön meg is bánta,hogy a jelenlétemben tette meg. Elizabeth kedvéért kedvesen a házba küldtem,ahol valószínűleg a többiek is várakoznak,én pedig a húgom szobájába mentem. Kopogtam hármat,majd benyitottam. Eliz szomorúan ült az ágyán,s közben a ruháját igazgatta.
- Mi a baj? - kérdeztem miután helyet foglaltam mellette. Gyorsan letörölte kicsordulni készülő könnyeit,majd egy nagyot sóhajtott.
- Sajnálom,amit tegnap mondtam. Nem gondoltam komolyan. Csak annyira szerettem volna,hogy eljöjjenek.- mondta,mire átöleltem és a fülébe súgtam,hogy : Tudom. Néhány sor lelkesítés után sikerült meggyőznőm,hogy jöjjön le,mert már rengeteg ember várakozik rá.
Útközben tettem egy kis kitérőt. A bátyáim keresésére indultam,akik reményeim szerint a teremben tartózkodnak. Miután láttam,hogy nincsenek ott csalódottan indultam az udvarra. Sietős léptekkel sétáltam a hosszú folyóson,nem figyelve semmire. Egyszer csak egy test csapódott az enyémhez. Ijedten kaptam fel a fejem,de ekkor ő már javában mögöttem volt. Tovább indultam,de egy ismeretlen tárgyon megakadt a szemem. Leguggoltam a földre és felvettem. Egy répa alakú figura volt illesztve egy kulcstartóra,ami mellett néhány kisgyermek képe is helyet kapott. Tulajdonosát ismertem,de nem tudtam neki visszaadni,mivel elrohant és nem tudom,hogy merre,ezért felvittem a hálószobámba,ott pedig leraktam az éjjeliszekrényemre. Kimentem az udvarra,ahol az emberek egy csoportba gyülekezve vártak a színpad előtt.
Miután a nagyi elmondta a születésnapi beszédét átadta Elizabethnek az ajándékát. Mikor a banda összes tagja kilépett a színpadra a húgom arcára hatalmas mosoly ült ki. Jó érzés töltött el,mikor láttam,hogy mennyire örül. Már a koncert elején sikerült kiszúrnom őt. Egész végig engem figyelt,s mikor már nem bírtam  állni a tekintetét inkább elmentem a kertbe. A kertbe,ahol most egyedül lehetek....