# 3 - Királyi meglepetés pt 2

Sziasztok :)
Meghoztam végre a 3.részt. Köszönöm az előző részhez kapott komikat tényleg nagyon örülök nekik. :)
A kérdésem annyi lenne,hogy szeretnétek e,hogy válaszoljak rájuk?
Szeretnék ehhez a részhez is sok komit kapni !!
Nagyon-nagyon remélem,hogy elnyeri a tetszéseteket :)
Jó olvasást !
Wiwike :)

Leültem a kert leghátsó részében található padra,ahonnan alig lehetett hallani az udvaron lévő hangos zenét és kiabálásokat. A csend,ami ekkor körülvett kicsit megnyugtatott és sikerült kitisztítani az elmém. A mellettem lévő rózsabokrot tanulmányoztam,amin a virágok egyenletesen helyezkedtek el. Tökéletes szirmaik úgy ölelték át a másikat,mintha védelmezni szeretnék egymást. Tűzvörös színéről a szív jutott eszembe,amit a szerelem dobogtat. Szerelem. Régóta nem gondolkoztam ezen a bonyolult fogalmon. Még csak eszembe se jutott. Utoljára tizenöt évesen voltam szerelmes,de azt sem nevezném igazinak. Gyermek fejjel oda voltam egy fiúért,aki csak azért volt velem,mert hercegnő voltam. Azóta megtanultam,hogy előbb meg kell ismernem azt az embert,akit később a páromnak neveznék. Meg kell tudnom,hogy őszintén szeret-e. Közelebb hajoltam az egyik virághoz,hogy érezhessem bódító illatát. Nem tudtam közel férkőzni hozzá,így puszta kézzel megfogtam és magamhoz húztam. Őrült cselekedetem okán az egyik kiálló tüske megsértette az ujjam,miből emiatt a vér is kibuggyant. Az égető fájdalomtól felszisszentem,majd próbáltam eltüntetni az ujjamon folydogáló vért. Kínomban összeszorítottam a számat és az égre néztem,ami már sötétségbe borult. A csillagok fényesen ragyogtak,így egy kis világosságot adva a sötét éjszakának.
- Nem felejtettem el,amit tegnap tettél.- mondtam a mellettem lévő fiúnak,aki az előbb foglalt helyet a pad maradék részében. Kezeit ökölbe szorította,könyökét a lábára támasztotta,fejét pedig lehajtotta. Egy nagyot sóhajtott és bólogatni kezdett.
- Őszintén sajnálom.- mondta miután tekintetét rám szegezte.- Nem szerettelek volna megbántani. Én csak.- nem tudta tovább folytatni. Nem tudta,hogy mit mondjon,de vajon miért érdekli,hogy haragszom e rá vagy sem? Úgysem látjuk többet egymást.
- Rendben megbocsátok.- szólaltam meg én is.- De ne viselkedj többet így kérlek.- néztem bele gyönyörű szemeibe,majd elmosolyodtam,mire ő is ugyan ezt tette.
- Akkor hogyan viselkedjek? - kérdezte miközben pajkosan elmosolyodott. Szemöldökét felhúzta,majd úgy fordult,hogy velem szemben ülhessen.
- Mint a többi lánnyal.- feleltem neki. Miket beszélek én,hiszen én nem vagyok normális lány. Egy királyi családból származom,ahol igenis meg kell adni a tiszteletet,de valamiért még is szeretném,ha normálisan kezelne. Hirtelen kivette ölemből a kezeimet,majd övéivel összekulcsolta őket. Közelebb hajolt hozzám és egy mézédes csókot nyomott az arcomra,majd felállt és elment. Arcom teljesen pírba borult,majd kezemet arra a pontra helyeztem,ahol az ő puha ajkai érintették.
- Várj. - kiáltottam utána,de nem hallotta,így utána mentem. Megragadtam a szoknyám szélét,hogy el ne essek benne. A rengeteg ember között aligha volt esélyem,hogy megtaláljam,de nem adtam fel,addig kerestem,míg nyomára nem akadtam. Végül csak az egyik bandatársára figyeltem fel,aki szélsebes gyorsasággal falta az asztalon lévő ételeket,s néhányat még a zsebébe is helyezett.- Szia.- köszöntem neki,mire összerezzent a hirtelen jött ijedtségtől. Étellel teli szájában válaszolni sem tudott,így keresett egy szalvétát,amibe kiköpheti a megrágott ételt. Érdekesen néztem végig az egész akcióját,de nem szóltam közbe.
- Szia vagy üdvözlöm.- mondta miután kidobta a kaja maradékos szalvétát.- Nem találkoztam még hercegnővel,így fogalmam sincs,hogy hogy kéne köszönnöm.- folytatta tovább. Magassága,szőke haja és a hozzá járuló kék szempár miatt elég aranyosnak tűnt.
- Ez most nem fontos.- legyintettem le.- Az egyik barátodat keresem. Azt hiszem a neve  Louis.- érdeklődtem tőle,hátha tudja,hogy hol tartózkodik éppen az említett fiú,de csak felnevetett.
- Mit csinált megint? - kérdezte,mire értetlen kifejezésű arccal néztem rá.- Bárhol vagyunk mindig elkövet valami csínyt.- magyarázza,mire megértően bólogatok.- Egyébként Niall vagyok.- mutatkozott be.
-  Eleanor és nem tett semmi rosszat.- mosolyodtam el.- Legalább is nem tudok róla.- nevettem már el én is magam.- Csak beszélni szeretnék vele.- világosítom fel,mire a szökőkút irányába mutat. Elhabogok neki egy köszönőmet,majd tovább állok. A nagy tömegben épphogy csak látszik,így végig figyelemmel kísérem nehogy szem elől tévesszem. Egy pillanatra az előttem álló asztalra tekintek,ami megakadályoz a tovább menetelben,mire sikerül megkerülnöm újra a fiú irányába tekintek,de ekkor neki már csak hűlt helyet látható. Csalódottan tekintek körbe hátra újra nyomára akadok,de már nem látok rá esélyt...

 .:::.▬▬▬▬▬▬ .:::.

Az ágyamon ülve a selyem terítővel fedett, bársonyos tapintású anyagot simogattam a kezemmel,a másikban pedig a kulcstartót szorongattam. Fogalmam sincs,hogy hogyan juttatom vissza hozzá,de az is lehet,hogy majd ő maga jelentkezik az elveszett tárgya miatt,mert lehet,hogy ez éppen egy ház vagy egy személygépkocsi kulcsa. Igen az lenne a legjobb ha ő maga jönne el érte,de vajon tudja,hogy itt hagyhatta el? Valahogy fel kéne vennem vele a kapcsolatot. Vissza kell juttatnom hozzá a tulajdonát.
Egész végig azon töprengtem,hogy vajon ezt hogyan tehetném meg. Elvégre csak a nevét tudom. Gondolatmenetemből pár halk kopogás zökkentett ki.
- Cathrine valaki téged keres.- mondta miután belépett az ajtón William. Nem vártam meg,hogy elmondja ki az. Felpattantam a helyemről és sietős léptekkel mentem a hallba. Az ajtó előtt egy idegen srác állt,zsebre tett kezekkel.
- Segíthetek valamiben?- kérdeztem tőle,mire elmosolyodott. Göndör fürtjeit egy mozdulattal arrébb dobta,hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szia. Harry Styles vagyok.- jött hozzám közelebb,majd egyik kezét felém nyújtotta. Kecsesen a kezébe helyeztem az enyéimet,mire ő megcsókolta.- Louis már kiokosított.- mondta miután visszahajolt.- Egyébként ő küldött,hogy kérdezzem meg,hogy véletlenül nem hagyta e itt a kocsi kulcsait,mert sehol sem találja. - magyarázta,hogy miért is van itt. Mondtam neki,hogy itt van,majd felszaladtam a szobámba érte. Siettem,ahogy csak tudtam,de így is negyedórába telt az egész művelet,mivel a szobám a legfelső emeleten van. Ahogy visszaértem egyből át akartam adni neki a kulcsokat.mire ő nyújtotta is kezét,de még mielőtt elvette volna visszahúztam.
- Hol van most? - kérdeztem tőle,mire felhúzta a szemöldökét. Gondolom nem értette,hogy miért keresem őt.- Csak beszélni szeretnék vele.- világosítottam fel.
- Ha gondolod gyere velem. Úgyis oda megyek.- ajánlotta fel,amit el is fogadtam. Felvettem valami vékonyabb kabátot és el is indultunk volna ha a nagyi nem állít meg.
- Hova készülsz?- kérdezte érdeklődve. Megtorpantam az ajtóban,majd megfordultam.
- Fontos dolgom van,majd ha hazajöttem elmondom.- zártam le ennyivel. Adtam egy puszit a nagyinak és már mentem is Harry után. Udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját,amin be is szálltam.
- Gondolom,hogy nem ehhez vagy hozzá szokva.- szólalt meg,mikor beindította a járművet. Igazából csak most fogtam fel,hogy mit is tettem. Hercegnő létemre elindultam egy popsztárral a nagyvilágba anélkül,hogy ismerném a mellettem ülő fiút....