Kreatív Blogger

Nos megkaptam a blog 2.díját is :)
Ennek most azért is örülök különösebben,mert egy olyan bloggertől kaptam,aki számomra írás szempontjából a példaképet jelenti. Imádom a blogját,maga a történetet,ahogyan ír. Csütörtökönként már izgatottan ülök a számítógép előtt,hogy végre olvashassam az új fejezetét ! Amikor olvasom úgy érzem egy másik világban vagyok,a történetben érzem magam. Teljesen belebolondultam a történetébe és nem is tudom mi lesz velem,ha már nem olvashatom ! A lényeg,hogy imádom a blogját és nagyon jó érzés volt Tőle megkapni ezt a díjat !!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm FantasyGirl-nek !! :)
ui.: ha még nem olvastad a blogját ( bár ezt kétlem ) akkor tedd meg,mert érdemes elolvasni !! :)



Ennél a díjnál nincsen semmiféle kikötés.
Akiknek tovább adnám ez a díjat:
• Missme
• Alexa L. Wozde
• Vaffi.

# 3 - Királyi meglepetés pt 2

Sziasztok :)
Meghoztam végre a 3.részt. Köszönöm az előző részhez kapott komikat tényleg nagyon örülök nekik. :)
A kérdésem annyi lenne,hogy szeretnétek e,hogy válaszoljak rájuk?
Szeretnék ehhez a részhez is sok komit kapni !!
Nagyon-nagyon remélem,hogy elnyeri a tetszéseteket :)
Jó olvasást !
Wiwike :)

Leültem a kert leghátsó részében található padra,ahonnan alig lehetett hallani az udvaron lévő hangos zenét és kiabálásokat. A csend,ami ekkor körülvett kicsit megnyugtatott és sikerült kitisztítani az elmém. A mellettem lévő rózsabokrot tanulmányoztam,amin a virágok egyenletesen helyezkedtek el. Tökéletes szirmaik úgy ölelték át a másikat,mintha védelmezni szeretnék egymást. Tűzvörös színéről a szív jutott eszembe,amit a szerelem dobogtat. Szerelem. Régóta nem gondolkoztam ezen a bonyolult fogalmon. Még csak eszembe se jutott. Utoljára tizenöt évesen voltam szerelmes,de azt sem nevezném igazinak. Gyermek fejjel oda voltam egy fiúért,aki csak azért volt velem,mert hercegnő voltam. Azóta megtanultam,hogy előbb meg kell ismernem azt az embert,akit később a páromnak neveznék. Meg kell tudnom,hogy őszintén szeret-e. Közelebb hajoltam az egyik virághoz,hogy érezhessem bódító illatát. Nem tudtam közel férkőzni hozzá,így puszta kézzel megfogtam és magamhoz húztam. Őrült cselekedetem okán az egyik kiálló tüske megsértette az ujjam,miből emiatt a vér is kibuggyant. Az égető fájdalomtól felszisszentem,majd próbáltam eltüntetni az ujjamon folydogáló vért. Kínomban összeszorítottam a számat és az égre néztem,ami már sötétségbe borult. A csillagok fényesen ragyogtak,így egy kis világosságot adva a sötét éjszakának.
- Nem felejtettem el,amit tegnap tettél.- mondtam a mellettem lévő fiúnak,aki az előbb foglalt helyet a pad maradék részében. Kezeit ökölbe szorította,könyökét a lábára támasztotta,fejét pedig lehajtotta. Egy nagyot sóhajtott és bólogatni kezdett.
- Őszintén sajnálom.- mondta miután tekintetét rám szegezte.- Nem szerettelek volna megbántani. Én csak.- nem tudta tovább folytatni. Nem tudta,hogy mit mondjon,de vajon miért érdekli,hogy haragszom e rá vagy sem? Úgysem látjuk többet egymást.
- Rendben megbocsátok.- szólaltam meg én is.- De ne viselkedj többet így kérlek.- néztem bele gyönyörű szemeibe,majd elmosolyodtam,mire ő is ugyan ezt tette.
- Akkor hogyan viselkedjek? - kérdezte miközben pajkosan elmosolyodott. Szemöldökét felhúzta,majd úgy fordult,hogy velem szemben ülhessen.
- Mint a többi lánnyal.- feleltem neki. Miket beszélek én,hiszen én nem vagyok normális lány. Egy királyi családból származom,ahol igenis meg kell adni a tiszteletet,de valamiért még is szeretném,ha normálisan kezelne. Hirtelen kivette ölemből a kezeimet,majd övéivel összekulcsolta őket. Közelebb hajolt hozzám és egy mézédes csókot nyomott az arcomra,majd felállt és elment. Arcom teljesen pírba borult,majd kezemet arra a pontra helyeztem,ahol az ő puha ajkai érintették.
- Várj. - kiáltottam utána,de nem hallotta,így utána mentem. Megragadtam a szoknyám szélét,hogy el ne essek benne. A rengeteg ember között aligha volt esélyem,hogy megtaláljam,de nem adtam fel,addig kerestem,míg nyomára nem akadtam. Végül csak az egyik bandatársára figyeltem fel,aki szélsebes gyorsasággal falta az asztalon lévő ételeket,s néhányat még a zsebébe is helyezett.- Szia.- köszöntem neki,mire összerezzent a hirtelen jött ijedtségtől. Étellel teli szájában válaszolni sem tudott,így keresett egy szalvétát,amibe kiköpheti a megrágott ételt. Érdekesen néztem végig az egész akcióját,de nem szóltam közbe.
- Szia vagy üdvözlöm.- mondta miután kidobta a kaja maradékos szalvétát.- Nem találkoztam még hercegnővel,így fogalmam sincs,hogy hogy kéne köszönnöm.- folytatta tovább. Magassága,szőke haja és a hozzá járuló kék szempár miatt elég aranyosnak tűnt.
- Ez most nem fontos.- legyintettem le.- Az egyik barátodat keresem. Azt hiszem a neve  Louis.- érdeklődtem tőle,hátha tudja,hogy hol tartózkodik éppen az említett fiú,de csak felnevetett.
- Mit csinált megint? - kérdezte,mire értetlen kifejezésű arccal néztem rá.- Bárhol vagyunk mindig elkövet valami csínyt.- magyarázza,mire megértően bólogatok.- Egyébként Niall vagyok.- mutatkozott be.
-  Eleanor és nem tett semmi rosszat.- mosolyodtam el.- Legalább is nem tudok róla.- nevettem már el én is magam.- Csak beszélni szeretnék vele.- világosítom fel,mire a szökőkút irányába mutat. Elhabogok neki egy köszönőmet,majd tovább állok. A nagy tömegben épphogy csak látszik,így végig figyelemmel kísérem nehogy szem elől tévesszem. Egy pillanatra az előttem álló asztalra tekintek,ami megakadályoz a tovább menetelben,mire sikerül megkerülnöm újra a fiú irányába tekintek,de ekkor neki már csak hűlt helyet látható. Csalódottan tekintek körbe hátra újra nyomára akadok,de már nem látok rá esélyt...

 .:::.▬▬▬▬▬▬ .:::.

Az ágyamon ülve a selyem terítővel fedett, bársonyos tapintású anyagot simogattam a kezemmel,a másikban pedig a kulcstartót szorongattam. Fogalmam sincs,hogy hogyan juttatom vissza hozzá,de az is lehet,hogy majd ő maga jelentkezik az elveszett tárgya miatt,mert lehet,hogy ez éppen egy ház vagy egy személygépkocsi kulcsa. Igen az lenne a legjobb ha ő maga jönne el érte,de vajon tudja,hogy itt hagyhatta el? Valahogy fel kéne vennem vele a kapcsolatot. Vissza kell juttatnom hozzá a tulajdonát.
Egész végig azon töprengtem,hogy vajon ezt hogyan tehetném meg. Elvégre csak a nevét tudom. Gondolatmenetemből pár halk kopogás zökkentett ki.
- Cathrine valaki téged keres.- mondta miután belépett az ajtón William. Nem vártam meg,hogy elmondja ki az. Felpattantam a helyemről és sietős léptekkel mentem a hallba. Az ajtó előtt egy idegen srác állt,zsebre tett kezekkel.
- Segíthetek valamiben?- kérdeztem tőle,mire elmosolyodott. Göndör fürtjeit egy mozdulattal arrébb dobta,hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szia. Harry Styles vagyok.- jött hozzám közelebb,majd egyik kezét felém nyújtotta. Kecsesen a kezébe helyeztem az enyéimet,mire ő megcsókolta.- Louis már kiokosított.- mondta miután visszahajolt.- Egyébként ő küldött,hogy kérdezzem meg,hogy véletlenül nem hagyta e itt a kocsi kulcsait,mert sehol sem találja. - magyarázta,hogy miért is van itt. Mondtam neki,hogy itt van,majd felszaladtam a szobámba érte. Siettem,ahogy csak tudtam,de így is negyedórába telt az egész művelet,mivel a szobám a legfelső emeleten van. Ahogy visszaértem egyből át akartam adni neki a kulcsokat.mire ő nyújtotta is kezét,de még mielőtt elvette volna visszahúztam.
- Hol van most? - kérdeztem tőle,mire felhúzta a szemöldökét. Gondolom nem értette,hogy miért keresem őt.- Csak beszélni szeretnék vele.- világosítottam fel.
- Ha gondolod gyere velem. Úgyis oda megyek.- ajánlotta fel,amit el is fogadtam. Felvettem valami vékonyabb kabátot és el is indultunk volna ha a nagyi nem állít meg.
- Hova készülsz?- kérdezte érdeklődve. Megtorpantam az ajtóban,majd megfordultam.
- Fontos dolgom van,majd ha hazajöttem elmondom.- zártam le ennyivel. Adtam egy puszit a nagyinak és már mentem is Harry után. Udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját,amin be is szálltam.
- Gondolom,hogy nem ehhez vagy hozzá szokva.- szólalt meg,mikor beindította a járművet. Igazából csak most fogtam fel,hogy mit is tettem. Hercegnő létemre elindultam egy popsztárral a nagyvilágba anélkül,hogy ismerném a mellettem ülő fiút....

" A legtehetsébesebb blogger/bloggerina "

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a blog 1. díját Antának !! :) ♥♥

1. Tedd ki a képet

2. Köszönd meg annak akitől kaptad!

3. Írj tíz dolgot magadról:

• Úgy gondolom,hogy vannak nálam sokkal-sokkal jobb írok is,de én ettől függetlenül imádok írni ^^
• Mikor nagykorú leszek szeretnék a barátnőmmel kiköltözni Londonba :)

• Állandóan pörgök és néha emiatt idiótának néznek,de én szeretek az lenni :D

• Könyvet utálok olvasni,de egy blogot hajnalokig képes lennék olvasni :)

• Ha bármi bánatom van mindig az írásba fojtom. Nem írom le,hogy mi történt,de a saját kitalált világomban elfelejtem :)

• Imádom a hangszereket és ezek közül is a legkedvesebb számomra a zongora *.*

• A suliban elég jó a tanulmányi eredményem és,ezért sokan strébernek neveznek. A legfurcsább az egészben,hogy sosem tanulok órákat. :"D

• Imádok táncolni. :)

• Könnyen barátkozom.:)

• Imádom a One Directiont.

4.Küldd tovább 6 bloggernek:

• FantasyGirl
• Alexa L. Wozde
• Angel
• Wiwi
• Missme
• Enci

# 2 - Királyi meglepetés pt 1

Sziasztok :)
Meghoztam a 2.részt. Két részben fogom hozni,mert egybe nagyon hosszú lenne.
Egy valamit viszont tisztázni akarok. Az első részben szereplő Harry NEM Styles volt. A történetbe benne lesz az igazi William és Harry herceg. Ez csak azért mondtam,mert volt már,hogy valaki félre értette :)
Köszönöm szépen az előző részhez kapott komikat,bár szeretném ha ennél a résznél egy kicsit több lenne.
Nem sikeredett annyira jóra,de azért remélem,hogy tetszeni fog :)
Jó olvasást !

A nedves,zivataros időt ma a napsütötte meleg váltotta fel. A napsugarak végre kibontakozhattak a felhők takarta égen,amit tegnap azok minden erejükkel sikeresen megakadályoztak. A virágok is előbújtak eddigi rejtekhelyükről,s rajtuk látni lehetett azt a néhány kis méhecskét,amik növényről növényre szállították a virágport. A galambok vígan üldögéltek a szökőkút tetején,még az sem zavarta őket,hogy körülöttük rengeteg ember nyüzsgött. A kis gyermekek vígan szaladgáltak az asztalok körül lufival a kezükben. Egy másik asztalhoz sétáltam,ahol a kedvenc süteményem volt található. A nagy tömegben épphogy hozzá tudtam férkőzni,de közben vagy öt embernek mehettem neki. A legutolsó volt számomra a legfrissebben ismert személy.

Megpillantván gyönyörű kék szemeit,egy percre a lélegzetem is elállt. Világos barna haját édesen félre dobta és mellé még egy mosolyt is dobott. Arcom teljesen pírba borult,ezért gyorsan elkaptam a tekintetemet. Soha életemben nem láttam még őt. Öltözékét nézve az átlag emberek egyike lehetett. Udvariasan megkérdeztem tőle,hogy miért van itt,mire ő elég furán reagált.
- Ó ne haragudj. Elfelejtettem hol vagyok.- majd ezután letérdelt a földre,kezeit kinyújtotta,majd hajlongani kezdett. Cselekedetén először elvigyorodtam,de utána feleszméltem,hogy kivel és mit is tett.
- Állj fel azonnal.- parancsoltam rá. Hangerőmön egy kicsit megriadt,majd felpattant a földről.
- Nem így szokás a királyi palotában?- kérdezte egy pimasz vigyor kíséretében. Kezem már mozdult volna,de megfékeztem magam mielőtt még az az arcán landol.
- Tudod én ezt szemtelenségnek és kifigurázásnak véltem.- mondtam neki ingerülten.- És ez számomra sértő volt.- magyaráztam neki,hogy miért nem kápráztatott el az előbbi tette. Megvonta vállát,majd elgondolkozott azon,amit mondtam.
- Ne haragudj. Nem szerettelek volna megsérteni.- mosolygott rám,mitől haragom teljesen eltűnt.- Csak sosem találkoztam még hercegnővel.- túrt bele hajába,amit azután egy fej rázással igazított meg,majd zsebre vágta kezeit.
- Először is egy hölgy jelenlétében nem rakjuk zsebre a kezeinket.- majd kiszedtem zsebeimből a kezeit. A puha érintésű kezétől libabőrös lettem.- Másodszor pedig köszönésképpen kezet csókolunk.- világosítottam fel. Az okát nem tudom. Sarkon kellett volna fordulnom és jeleznem a szemtelenségét,de valamiért nem tudtam megtenni. Látszott rajta,hogy sosem volt ilyen helyzetben. Miután agyáig elért,hogy mit mondtam egyik kezét hátra tette,lehajolt,másikat pedig felém nyújtotta. Kecsesen kezébe helyeztem a kezeim. Ezután pedig hosszan megcsókolta azt. Arcom ismét egy kis pírt öltött magára.- Megtudhatom a nevedet?
- Louis.- mondta miután felállt.- Louis Tomlinson.- arcáról még mindig nem mosódott le a mosolya. Nem tudom ez minek volt köszönhető. Hirtelen egy hangos zene szóra lettem figyelmes,ami a fiú zsebéből hallatszódott. Egy gyors bocsánat kérés után kivette onnan a készüléket,majd a füléhez emelte. Kissé arrébb sétált,hogy beszélgetését csak a partnerével ossza meg és,hogy én ne halljam. Pár perc múlva visszatért és arcát látva valamin nagyon gondolkozhatott.
- Még mindig nem árultad el,hogy miért tartózkodsz itt. - szóltam neki,mire teljesen kizökkentettem gondolatmenetéből. Megköszörülte a torkát,majd csak ezután válaszolt.
- A húgod buliján fogok fellépni.- nyögte ki pár szóban,hogy ne kelljen hosszasan magyarázkodnia,így legalább megértem a lényegét. Szája ismét mosolyra húzódott,mikor én is elmosolyodtam. Egyszerűen nem tudom mi ütött belém. Ahogy megláttam utcai ruhában,azonnal szaladnom kellett volna az egyik őrhöz. Hiszen egy rosszakaró is lehetett volna.
- Elnézést,de nekem most mennem kéne.- szólaltam meg,hogy megtörjem végre azt a néhány perces beállt néma csendet. Reakciója ismét meghökkentett. Egyik kezét oldalra nyújtotta,míg a másikat maga elé tette és meghajolt miközben ezt mondta.
- Örülök,hogy megismerhettem kegyed kisasszony.- mondta,majd a végén felnevetett. Pimaszságát ismét sértésnek vettem. Magam sem tudom,hogy mivel bántott meg ebben,de úgy éreztem,hogy ez nem illendő. Emelt orral mentem el mellette úgy,hogy vállunk egy kicsit összeért. Egyenesen a nagyiékhoz mentem,ahol idegesen vágtam ki az ajtót. Ahogy beértem a családtagjaimon kívül négy meglepődött szempár figyelt rám.

Tudtam,hogy a találkozás elkerülhetetlen. Igazából nem is féltem,hogy újra látom őt. Inkább csak nem szeretnék vele egy percnél is többet eltölteni. Bár ha jobban belegondolok úgyis csak a parti végéig lesznek a vendégeink és valószínű,hogy soha többé nem látjuk egymást. Legalábbis reménykedem benne.
- Szia.- köszön rám miközben az asztalon gyülekező sütemények közül válogat,de úgy látszik nem igazán jut dűlőre. Hosszasan szemez az egyik süteménnyel,végül pedig megragadja és beleharap.
- Ugye tudod,hogyha most meglát a húgom lőttek a meglepetésnek?- világosítom fel,mire egy " basszus tényleg' hagyja el a száját. Miután kiejtette rögtön meg is bánta,hogy a jelenlétemben tette meg. Elizabeth kedvéért kedvesen a házba küldtem,ahol valószínűleg a többiek is várakoznak,én pedig a húgom szobájába mentem. Kopogtam hármat,majd benyitottam. Eliz szomorúan ült az ágyán,s közben a ruháját igazgatta.
- Mi a baj? - kérdeztem miután helyet foglaltam mellette. Gyorsan letörölte kicsordulni készülő könnyeit,majd egy nagyot sóhajtott.
- Sajnálom,amit tegnap mondtam. Nem gondoltam komolyan. Csak annyira szerettem volna,hogy eljöjjenek.- mondta,mire átöleltem és a fülébe súgtam,hogy : Tudom. Néhány sor lelkesítés után sikerült meggyőznőm,hogy jöjjön le,mert már rengeteg ember várakozik rá.
Útközben tettem egy kis kitérőt. A bátyáim keresésére indultam,akik reményeim szerint a teremben tartózkodnak. Miután láttam,hogy nincsenek ott csalódottan indultam az udvarra. Sietős léptekkel sétáltam a hosszú folyóson,nem figyelve semmire. Egyszer csak egy test csapódott az enyémhez. Ijedten kaptam fel a fejem,de ekkor ő már javában mögöttem volt. Tovább indultam,de egy ismeretlen tárgyon megakadt a szemem. Leguggoltam a földre és felvettem. Egy répa alakú figura volt illesztve egy kulcstartóra,ami mellett néhány kisgyermek képe is helyet kapott. Tulajdonosát ismertem,de nem tudtam neki visszaadni,mivel elrohant és nem tudom,hogy merre,ezért felvittem a hálószobámba,ott pedig leraktam az éjjeliszekrényemre. Kimentem az udvarra,ahol az emberek egy csoportba gyülekezve vártak a színpad előtt.
Miután a nagyi elmondta a születésnapi beszédét átadta Elizabethnek az ajándékát. Mikor a banda összes tagja kilépett a színpadra a húgom arcára hatalmas mosoly ült ki. Jó érzés töltött el,mikor láttam,hogy mennyire örül. Már a koncert elején sikerült kiszúrnom őt. Egész végig engem figyelt,s mikor már nem bírtam  állni a tekintetét inkább elmentem a kertbe. A kertbe,ahol most egyedül lehetek....

# 1 - Csalódások

Sziasztok :)
Megnyitottam az új blogomat. Először nem szerettem volna,mert elég sok blogom van,de az ötlet egyszerűen annyira magával ragadott,hogy nem bírtam ki. Muszáj volt ezt megírnom.
Ahogy a rövid ismertetésben is olvashattátok ez egy királyi szerelmes történet lesz és nagyon-nagyon remélem,hogy ez is elnyeri a tetszéseteket. Ha így történt ne féljetek megnyomni a bejegyzés végénél lévő " Tetszik " gombot. Persze ha nem tetszett akkor negatívumokat is elfogadok,de akkor kérlek írjátok meg,hogy miért nem tetszik.
Nagyon-nagyon megkérlek titeket,hogy írjatok kommenteket, hogy hogy tetszett az első rész !!
Nagyon hálás lennék érte :)
Wiwike

Néma csendben ülve hallgattam a nagymamám és a bátyáim párbeszédét. Valami politikai ügyekről csevegtek és,mivel én ebben még nem vagyok jártas nem igazán szerettem volna belefolyni,így inkább csak figyeltem őket. Óvatosan megfogtam a teáskanna fülét,majd a benne lévő forró italt a csészémbe töltöttem. Miután visszatettem a helyére a cukros dobozért nyúltam. Kivettem belőle két kockát,majd ügyelve,hogy ki ne cseppenjen a tea a csészémbe raktam. Felálltam a helyemről és a hatalmas üveg ablak elé sétáltam,ahol kilátásom nyílt Anglia egy kisebb részére. Ez a táj mindig is elkápráztatott. A szépen gondozott virágokra szegeződött a tekintetem,ahogy azok visszahúzódnak az eleredni készülő eső elől. Emiatt az égre tekintettem,amit most szürke felhők borítottak be a napsugaraknak egy centimétert sem hagyva. Az eső utat vágva magának úgy ömlött földre,mintha dézsából öntötték volna,de ez itt Angliában már megszokott dologgá vált. Az ablakon lecsorduló cseppek a könnyeimre emlékeztettek,amik az édesanyám elvesztése után sosem akartak elfogyni. Ez mély és örökké élő nyomott hagyott bennem. Egy édesanya elvesztése a világon a legrosszabb és legfájóbb dolog,mert egy anyát nem lehet pótolni semmivel. Egy hatalmast űrt hagy csak a szívedben,amit nem tud betölteni semmi. Hiába élsz egy palotában még is úgy érzed,hogy az életedből hiányzik valaki. Egy anya,aki felnevel,gondoskodik róla és szeret.

- Cathrine neked mi a véleményed erről?- szólalt meg hirtelen,gondolataimból kizökkentve a nagymamám. Hátra fordultam,majd értetlenül néztem rájuk. Hirtelen nem tudtam mit feleljek,mivel nem igazán illendő visszakérdezni,de jelen pillanatban nem tehettem mást. Visszaültem a kanapéra,letettem a teámat,majd megkérdeztem a beszélgetés témáját.
- Ne haragudjatok,de nem igazán figyeltem.- szabadkoztam,mivel a figyelmem nagyon lankadozó és ezt sosem szerették bennem. Mindig azt mondogatták,hogy tanuljak meg összpontosítani a dolgokra,mert ez egy hercegnőnél alapvető dolog. Ha egyszer interjút kéne adnom a nagy világnak nem tehetem meg,hogy folyton visszakérdezek.
- A húgod, Elizabeth valamelyik híres angol fiú zenekart szeretne meghívatni a 15. születésnapjára. -válaszolt,bár arcán láttam,hogy nincs igazán ínyére a dolog. Kedvesen elmosolyodtam és kétszer is meggondoltam,hogy mit válaszoljak neki.
- Figyelj nagyi - fújtattam egy hosszasat mielőtt folytattam volna.- Én is voltam tinédzser és tudom milyen érzés. Egy idő után úgyis elmúlik a rajongása. Születésnapja lesz és ez az egy dolog,amit igazán szeretne.- mondtam neki,majd egy újabb csésze teát öntöttem magamnak.
- Az egészben az a nagyon furcsa,hogy ugyanolyan őrült megszállott,mint te voltál.- ült le mellém Harry,majd beszéde megerősítésével megborzolta a hajamat,mint a kis gyerekeknek,majd felnevetett. Sértődöttségemet kifejezve arrébb ültem,majd a kanapé támlájára támasztottam a könyököm,állam pedig a tenyerembe helyeztem.
- Ne piszkáld már szegényt ezzel mindig.- védett meg William.- Azért neked is volt pár ilyen ügyed.- kacsintott rá. Imádom,mert a Harryvel való veszekedéseim során mindig mellém áll,minek az okát nem tudom,de örülök neki.
- Ó igen. És még is mi?- szólt közbe a nagymama,mire mindannyian felnevettünk,majd legyintettünk egyet jelezve,hogy neki erről nem kell tudnia.- Hát legyen. Cathrine kérlek közöld a húgoddal a rossz hírt.- szólalt meg újra,mire rémülten néztem rá,de mielőtt megszólaltam volna megtette helyettem.- Nyugodj meg az a brit csapat itt lesz a születésnapján. Meglepetésnek szánom.- világosított fel,majd megértésemet kifejezve bólintottam és húgom keresésére indultam.
Kitártam a hatalmas szoba ajtaját,majd magam mögött be is csuktam azt. Végig sétáltam a folyóson,majd a lépcső fele mentem. Földi érő szoknyámat kezemmel megszorítottam,majd feljebb húztam,hogy véletlenül se lépje rá,majd így tettem meg a felfelé vezető lépcső fokokat. Felérve egy újabb hatalmas folyosó fogadott,minek a végében a húgom szobája található. Oda érve megpillantottam az arany színnel díszített ajtót,amin az ő neve helyezkedett el.
- Elizabeth itt vagy?- kérdeztem tőle,majd kopogtam hármat és benyitottam. A szobában egy árva lélek sem volt. Beljebb mentem hátha a fürdőszobában csinosítja magát a mai vacsorára. Fontos emberek érkeznek hozzánk és ennek meg kell adni a módját. Még az ágyához sem értem el,amikor egy testet érezhet a hátamra nehezedni.
- Na mit mondott?- kérdezte. Hátra fordultam és szemében megláttam a remény csillogását. Sajnálom,hogy emiatt így lefog majd törni,de legalább annyival nagyobb lesz majd az öröme,amikor meglátja őket.
- Elizabeth.- ültem le vele az ágyra.- Sajnálom,de nem jöhetnek.- szavaimra lehajtotta fejét,majd pityeregni kezdett. Átöleltem és úgy próbáltam megnyugtatni.- Én mindent megpróbáltam,amit csak lehet.-simogattam meg,majd arcából elkotortam azt a kósza hajszálat,mi eltakarta gyönyörű tengerkék szemeit,amit könnyekkel voltak tele.
- Ezek szerint mégsem tettél meg mindent.- pattant fel hirtelen,majd düht és csalódottságot véltem felfedezni rajta.- Bezzeg a te szülinapodon az lehetett itt,akit csak akartál.- tört ki magából,majd a fürdőszobába rohant és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. El sem tudom képzelni mit érezhetett jelen pillanatban,de nem is mentem utána,hanem visszatértem a bátyámékhoz,hogy közöljem a reakcióját.
Ugyan azt az utat megtettem visszafele is.Útközben lehajoltam,hogy megigazítsam a szoknyát és ekkor egy nem várt akadály került az utamba. Felnéztem és megpillantottam egy kék gyönyörűen csillogó szempárt....