# 4 - Kérdés,ami nem létezik

Sziasztok :)

Meghoztam a 4.részt.
Talán egy kicsit rövidebbre sikerült,mint az előzőek,de remélem,hogy ez nem okoz akkora gondot :)
Személy szerint egy kicsit száraznak érzem,de igyekszem a következőt jobban megírni.
Remélem,hogy azért tetszeni fog. Jó olvasást :)
Wiwike

Soha nem gondoltam,hogy az emberek ennyire türelmetlenek. Másodpercenként hallhatóak az autók által kiadott dudaszók. Másodpercenként ordibálnak ki a járműből a vezetők. Másodpercenként száll ki a személygépkocsikból egy-egy ember,hogy lássa miért állt meg a forgalom. Fél órája álltunk meg és azóta semmit sem haladtunk még.
- Mi van már ?! - türelmetlenkedett a mellettem ülő göndör hajú,Harry. - Ezt nem hiszem el.- csapott egyet kezeivel a kormányra,amitől ismét egy hangos dudaszó hallatódott. Feje az idegtől már kezdett piros színre váltani és úgy éreztem hamarosan kitörni készül.- Haladjunk már ! - kiabált ki az ablakon. Meggondolatlan tetteinek elég súlyos következményei lettek.
- Úristen. - kiabált egy kislány az előttünk álló kocsiból.- Apu ! Apu ! Apu ! - hajtogatta egyfolytában.- Ez Harry Styles ! Ez Ő ! - sikítozott.
- A francba.- ordított fel hirtelen. - Húzd fel az ablakot ha túl akarod élni.- mosolyodott el végre. Bólintottam és megtettem,amit mondott vagyis csak szerettem volna,ugyanis az ajtón lévő rengeteg gombon nem tudtam kiigazodni. Egy kis segítség után sikerült végre hajtani a műveletet. Ezután csendben néztem ki a sötétített ablakon,amiben ugyan én kilátok,de kívülről semmi sem látszik. Érdekesen figyeltem az ideges embereket,akik már megbánták,hogy nem a lábukat választottak a kocsi helyett. Egyszer csak rengeteg fekete egyenruhás embert pillantottam meg. Csak ekkor jöttem rá,hogy miért is bénult meg a forgalom.
- Harold ! - kiáltottam fel a pár perces csend után,mire egy kicsit összerezzent.
- Kérlek ne hívj így utálom ezt a...- folytatta volna,de leintettem,hogy ez most nem fontos. Én is kezdtem egyre idegesebb lenni.- Minden rendben?- kérdezte aggódva.- Az még oké,hogy én ideges vagyok,de neked mi okod van rá? Azon kívül,hogy...- ismét nem hagytam,hogy befejezze mondatát.
- Harold ezek engem keresnek.- törtem ki magamból.- Miattam nem halad a sor.- világosítottam fel,mire arcát tenyerébe temette és teljes pánikba esett. Nem értettem,hogy mitől félt,de próbáltam megnyugtatni. Hirtelen az előttem lévő fiókban kezdett el keresgélni,s a végén egy kendőt vett ki belőle.
- Ezt vedd fel.- nyújtotta át a tárgyat,mire értetlen arckifejezéssel bámultam rá.- Csak tedd,amit mondok ! - utasított,mire megtettem kérését. A fejemre tekertem a kendőt úgy,hogy az arcom alig látszódott ki belőle. Egyszer csak a másik oldali ablakon lévő kopogásra lettem figyelmes. Egy fekete kalapos férfi nézett be az ablakon.
- Valami baj van biztosúr? - kérdezte Harry,mintha nem tudná.
- A hercegnőt elrabolták.- mondta és ekkor igazolódott be a sejtésem. Az őr elmagyarázta,hogy sejtésük szerint az egyik autóban ülhetek,ezért állították meg a forgalmat és csak szeretné megnézni,hogy nem e talál itt.
- Soha nem rabolnám el a hercegnőt,de ha nem haragszik meg a nagymamám.- mutatott felém.- Nagyon rosszul van és orvoshoz kéne vinnem.- lökött egy kicsit oldalba,hogy betegséget színleljek.- De sajnos így esélyem sincs erre.- az őr - akit állításaim szerint James-nek hívnak.- megsajnálta Harry nagymamáját,ezért egy kis utat törve nekünk sikerült kikerülnünk a forgalmi dugóból. Mikor már nem voltunk az őrök látóterében lekaptam a fejemről a virágos kendőt és mindketten hangos nevetésben törtünk ki. Harry-nek sikerült egy felejthetetlen élményt szereznie nekem.

***

Harry mögött álltam,aki az ajtón lévő zárral szerencsétlenkedett,mert a fiúk sikeresen elérték,hogy ne tudjon bejutni. Idegesen dörömbölt az ajtón miközben a fiúk nevét kiabálta,de csak hangos nevetések voltak hallhatóak. Tehetetlenségében a lábával dobbantgatott és ahogy láttam gondolkozott,hogy mit is kéne tennie.
- Ha azt mondom,hogy Anglia hercegnője áll mellettem beengedtek? - szólalt meg,mire csodálkozó hangokat hallottam és valami nagy zörejt.
- Nem vesszük be Harry.- adtak végre valami választ. - Múltkor azt mondtad,hogy Selena Gomez-vel vagy,de csalódnunk kellett.- szólalt meg azt hiszem Louis,mire mindketten felnevettünk.- Ez ki volt?- kérdezte ezúttal Niall.
- Ahogy mondtam Cathrine itt van.- dőlt neki az ajtónak Harry,kezeit pedig karba tette.
- Harold kérlek hívj csak Eleanor-nak.- szólaltam meg,mire az ajtó kinyitódott,így Harry a padlóra zuhant. A srácok egyszerre voltak meglepettek és egyszerre nevettek Harry esésén.
- Te pedig Harry-nek. Nem igazán kedvelem a Harold-ot - felelt miután sikerült felállnia.- Gyere csak beljebb.- mondta,mire újra követtem az utasításait. Bementem,de a házban csak ketten voltak és közölük is az egyik félmeztelen volt. Tekintetemmel figyelmesen végig kísértem a fiú kidolgozott felsőtestét,s mikor fejéhez értem megpillantottam Őt. Kék szeme gyönyörűen csillogott jelen pillanatban a meglepettségtől,arcára ismét kiült az a pajkos mosoly,világosbarna haja kócos volt,valószínűleg nem rég ébredhetett fel.
- Szia.- köszönt miután feleszmélt.- Hát te mi járatban vagy itt?- kérdezte zavarodottan. Nem válaszoltam kérdésére semmit,mivel az éppen elvörösödni készülő arcomat próbáltam elrejteni előle. Teljesen zavarba jöttem,hogy egy fiú áll előttem póló nélkül. Elkaptam a tekintetem testéről és a másik irányba fordultam. Ekkor megpillantottam a mögöttem nevető srácokat.
- Louis drágám.- szólalt meg Harry.- Nem kéne legalább egy pólót felvenned?- mondta,mire a srác észbe kapott és gyorsan felrohant az emeletre valami ruháért.
Kint ültem a szabadban,a teraszon elhelyezett székek egyikén,míg vártam Rá. Nem csalódtam a fiúk otthonával kapcsolatban,pontosan ilyennek képzeltem el. A ház ügyesen el van rejtve az előtte álló növényekkel,hogy még véletlenül se szúrják ki,hogy ki él ebben a lakásban. A belsejében minden tökéletes harmóniában uralkodik,kivéve a földön elhelyezkedő szennyest és szemetet és az udvar,amit nem hagyhatok ki. A teraszról kilátásom nyílik hatalmas medencére és a tőle pár méterrel arrébb lévő városrészletre.
- Ne haragudj,hogy megvárakoztattalak.- szólalt meg az imént helyet foglaló fiú.- Hallom,hogy beszélni szeretnél velem.- folytatta miközben felém fordult a székével,hogy egyenesen a szemembe nézhessen.- Hát hallgatlak.- tárta ki karjait jelezve,hogy készen áll,hogy a fejére zúdítsam mondanivalómat,de képtelen voltam megszólalni. Igazából magam sem tudtam,hogy mit szeretnék tőle,hogy miért jöttem ide. Választ vártam egy kérdésre,de egy olyanra,amit még magamnak sem tettem fel.
- Csak szeretném megtudni mi volt ez az egész.- vettem erőt magamon,amire ő felhúzta szemöldökét és értetlenül nézett rám.- Louis ne tégy úgy,mintha nem tudnád miről beszélek.- fakadtam ki. Tudom,hogy pontosan tudja mit szeretnék tudni. Nem felelt semmit. Elkapta tekintetét és a tájat kezdte el vizsgálni,mintha meg sem hallotta volna,hogy mit mondtam az előbb. Ennek következtében felálltam a helyemről és Harry-hez indultam volna megkérni,hogy vigyen vissza az otthonomba,de Louis megállított.
- Magam sem tudom.- szólalt meg végre.- Nem tudom mi ütött belém,nem tudok neked választ adni.- csalódottan hallgattam mondatait. Reméltem,hogy ad valami értelmes magyarázatot,de úgy látszik ő sem tud rá. Talán ilyen reakciót váltunk ki egymásból. Talán hatással vagyunk egymásra.- De nekem is lenne egy kérdésem.- állt fel ő is és elém lépett.- Kaphatnék egy esélyt,hogy megismerjelek?- és ekkor láttam meg először szemében felcsillanni a remény szikrázó sugarát...